Gondoltam írok ehhez a videóhoz való one shotot.
Dan és Phil mindent elterveztek, ám ezek máshogy sikerültek. A kukában landoltak, örökre...
A barna hajú fiú éppen a zöld lámpára várakozott a zebránál, és pár percen belül le is léphetett az útra. Ámde egy figyelmetlen autós nem látta a piros lámpát, nekiment Dan - nek. A fiú átgurult az autón, és lecsukta szemeit.
Phil éppen vidáman táncikált fel és alá a konyhában, mikor megcsörrent a telefonja. Gyorsan a füléhez kapta, és beleszólt.
- Háló?
- Jónapot, maga Phil Lester, egy bizonyos Dan Howell legjobb barátja és lakótársa? - kérdezte a vonal másik végéről a mentős idegesen.
- Igen. - ekkor a férfi közölte a fiúval, hogy mi is történt legjobb barátjával. A boldogsága összetörten feküdt a padlón. A könnyei megállíthatatlanul folytak míg a kórházba igyekezett. A recepcióstól megkérdezte, hogy merre van Dan. A nő azt mondta, Phil barátját a 611 - es kórteremben találja. Egyből rohant oda, és könyörgött azért, hogy még életben legyen. Benyitva a terembe kirázta a hideg.
A falak fehéren ijesztő hatást keltettek, és idegen volt mindenki számára. Dan tehetetlenül és eszméletét vesztve feküdt, orrán és száján lélegeztetővel, ujján szívverésfigyelővel, bal karjában infúzióval. Jobb karjába pedig csordogált a vér. A doktor pár perc múlva bejött a szobába, és sajnálatot sugárzó tekintettel nézett Phil szemeibe.
- Doktor úr, mi történt? Mi lesz vele? - faggatta ijedten és idegesen Phil az előtte álló férfit.
- A fiút elütötte az autót. Valószínűleg kómában lesz, abban sem vagyunk biztosak, hogy túléli. Az autó hatalmas erővel ütötte el, figyelmetlen volt. Sok büntetést fog ezért még kapni. - csóválta fejét Dr. Palmore, és Dan - re tekintett.
Phil elkeseredetten rogyott le a teremben lévő székre, és Dan kezét fogta. Simogatta, beszélt hozzá. Mintha ébren lenne.
A hetek teltek, Dan állapota fokozatosan rosszabb volt. A szíve egyre lassabban vert, és fehérebb volt mint a fal. Phil teljesen össze volt törve, de nem adhatta fel. Nem, még nem.
Ám egyik nap, mikor újra belépett a rideg szobába, nem sejtette, hogy eljön az idő.
Naphosszatt ott ült mellette, és várta, hogy barátja kinyitja szemeit, megsimítja kezeit, és azt mondja: "Minden rendben, Phil." majd rámosolyog. Ám nem így tett.
Dan résnyire nyitotta szemeit, és halvány mosolyt küldött Phil felé. A várakozó fiú szemeibe könnyek gyűltek, és elmosolyodott.
- Phil, nem bírom tovább..
- Dan, erős vagy. Kérlek. - suttogta Phil, majd megpuszilta Dan kézfejét. Nem érdekelte, hogy kislányos-e vagy nem, ő volt a legjobb barátja.
- Próbálkozom, de nem megy. Mindig te leszel a legjobb barátom, és kérlek soha ne felejts. Szeretlek téged, nem adhatod fel...
- Dan, ne búcsúzkodj még kérlek. - sírt a fekete hajú egyre jobban.
- Sajnálom. Szeretlek Phil... - mosolygott gyengén Dan, majd lelassult szíve. Szemeit újra behunyta, és szíve leállt.
- Segítség, nővérke, doktor úr, kérem segítsen. - ordította kétségbeesetten Phil, mikor mindenki akit akart, megjelent. Megtettek érte mindent, de elvesztették.....
Téli nap volt ez, és borús, de még mindig túl vidám egy temetéshez...
Igen, Dan ma tette meg utolsó útját. Phil fekete ruhában állt a koporsó mellett, és nem hitte el, hogy az ahol van, a valóság. Hogy Dan már nincs többé.
- Haver, ezt nem hiszem el.. Annyira, annyira szerettelek, de itthagytál. Miért tetted? Gyűlöl a sors?
A fiú az egész temetést végigsírta, majd mikor a koporsó eltűnt a föld alá, fél órával később már csak Phil volt ott. A hó hullani kezdett, Phil keserűen elmosolyodott.
- Tudom, hogy velem vagy. Bízom benned. - suttogta. Elővette zsebéből a kis üveget, amiben a pirulák voltak. Kiöntött kettőt, és a tenyerében vizsgálgatta. - Én is szeretlek Dan... Veled akarok nevetni. - sóhajtott egy nagyot. - Sajnálom.... - hangzott szájából az utolsó szó. - Viszlát, legjobb barátom. - azzal szájába öntötte a bogyókat. Lassan elnyelte a sötétség, és követte Dan - t...... Kitartó barátság volt ez...
